A Nagy Háború másik arca

Description

A kilencven esztendeje kirobbant első világháború, a modern emberiség őskatasztrófája alapjában változtatta meg kontinensünk - s benne a mi hazánk, Magyarország - további fejlődésének alakulását. A gigászi küzdelem ábrázolása hosszú időn keresztül hagyományosan a háborús hadigépezetműködésére összpontosított, újabban azonban egyre inkább a küzdelem tényleges főszereplői: az emberek kerültek az érdeklődés homlokterébe. A milliós tömeghadseregek egyenruháit magukra öltő katonák döntő többsége nem hivatásszerűen hadakozott: civil volt, mielőtt a frontra került, és - ha élve megérte - újra civil lett, amikor a háború véget ért. Sőt, többé-kevésbé civil maradt a harctéren is, miközben mundérba bújtatva, jól-rosszul kiképezve fegyvert fogott és parancsot teljesített, de valójában az életéért harcolt. Egész előélete, kultúrája, neveltetése, eszményei és gondolatai a civil világból származtak, s amikor a háború arra kényszerítette, hogy átmenetileg szakítson ezzel az életmóddal, természetes módon protestált. Ha tehette, még a lövészárokba, a fedezékbe, a hadifogolytáborba is visszacsempészett a civil világból annyit, amennyit csak tudott. A katona tehát a maga módján civilizálja a háborút, igyekszik magát otthoni holmikkal körülvenni, az embertelen viszonyokat humanizálni , és nem mond le a civil élvezetekről és szórakozásokról sem, ha alkalma adódik rá. Mindez természetesen a hadihelyzet függvénye: ha mozog a front, aligha lehet kényelmesen berendezkedni. Az első világháborúban azonban a frontok gyakran hosszú hónapokra megmerevedtek, és ilyenkor a katona azonnal hozzálátott, hogy némi békebeli komfortot teremtsen a maga és elöljárói számára. A kötet, amelyet az Olvasó a kezében tart, nem a harcoló katonát igyekszik bemutatni, nem a küzdő és szenvedő katonát, hanem azt, ahogy ez a katona a fronton él. A hétköznapok eseményeit, a mundérba öltözött fegyveres civilek frontéletének legfontosabb állomásait ábrázolja a korabeli fényképek segítségével. A kiválogatott fotók bemutatják a háború másik arcát, azt, amelyet nem szokás ábrázolni: a hétköznapokat, benne a civilből lett katonával.