Magyar népi cserépedények

Description

Az agyagművesség a legősibb mesterségek közé tartozik. Az ember a föld minden táján ősidők óta agyagból edényeket formált, és tűzben kiégette. Az agyag plasztikus, alakítható, kiégetés után kemény, törékeny lesz, de cserepe még töredékeiben is időtálló. A régészek cseréptöredékekből ki tudják olvasni a régmúlt idők történetét, hogy hol, mikor készült az edény, s milyen célt szolgált. E könyvecske azonban nem a földben talált cserepekről tájékoztatja olvasóit, hanem azt mutatja be, milyen edényeket használtak valaha a magyar falvakban. A tábláinkon látható fazekakat, korsókat, tálakat fazekasok készítették a múlt század végén és századunk elején, mintegy száz évvel ezelőtt. Lábbal hajtható korongon formálták, majd fazekaskemencében égették ki. Néha nagyon messzire vitték eladni, elcserélni kenyérnekvalóra. Csákvárról a Dráváig mentek lovas kocsival; Vas megyéből Somogyig, Tolnáig jártak; a gömöri fazekasok a délalföldi városok vásárain egész halom cserépedényt raktak ki. Petőfi hőse, János vitéz kivel találkozott a világ végén? 'Fazekasé volt a szekér, melyet látott; / Kereke tengelyig a nagy sárba vágott' - János vitéz segítette ki a kátyúból. Bevezető Tál, tányér Fazék Mázas fazék Szilke, ételhordó fazék Komaszilke, komacsésze Bödön, dohánytartó Lábas, serpenyő Tepsi, sütő Kalácssütő Tejesköcsög Köpülő, mozsár Só- és fűszertartó Vizeskorsó Vizeskanta Butykoskorsó Butella Kulacs Nagykancsó, céhkancsó Boroskancsó Miskakancsó Csalikorsó Bokály Fésűtartó, cérnatartó, tintatartó Mécses, gyertyatartó, gyertyamártó Persely Fütyülő, csengő Játékedény Fazekasműhely