Kiberbiztonság a XXI. században

Description

„Kiberbiztonság. Egy olyan szó, ami lassan mindenkinek jelent valamit, mivel életünk egy jelentős része direkt módon a kibertérben zajlik. Jellemzően a közösségi hálózatokon, ahol egyre többen szereznek személyes tapasztalatot a kiberbűnözéssel kapcsolatban, igényelve azt, hogy a szolgáltató, az állam, vagy bárki más nyújtson megfelelő védelmet. Egy olyan szó, ami a politikusok szótárába is bekerült, hiszen társadalmunk, gazdaságunk, kritikus infrastruktúráink biztonságos működése nem biztosítható az azokat irányító számítógépes rendszerek megfelelő védelme nélkül. Végül egy olyan szó, ami az orosz–ukrán háború során mindennap elhangzik a médiában, figyelmeztetve a közvéleményt arra, hogy a kibertér műveleti tér, ahol valódi háború zajlik. Az ember ritkán veszi észre, hogy történelmi időket él át, a 2000-es évek első néhány évtizedét viszont utódaink egészen biztosan az emberiség sorsfordító időszakai közé fogják sorolni. Ennek oka pedig elsősorban a digitalizáció, a gyors, nem helyhez kötött mobilhálózatok elterjedése, az okoseszközök (más néven a Dolgok Internete) megjelenése, a mesterséges intelligencia és az ezt lehetővé tevő nagy mennyiségű digitális adat rendelkezésre állása, valamint az automatizálás, az autonóm megoldások kialakulása. Mindezt nemes egyszerűséggel csak negyedik ipari forradalomnak nevezzük. Történelmi ismereteinkből pedig tudjuk, hogy minden ipari forradalom törvényszerűen átalakítja a társadalmat is. Ezt az átalakuló társadalmat először információs társadalomnak nevezték a tudósok, de valójában az ember maga is egy evolúciós ugrásban van. De mi jöhet a homo sapiens után? A homo digitalis, amelynek agya képes a megnövekedett mennyiségű információt feldolgozni? A kiborgok, azaz a gép-ember hibridek? Esetleg a mesterséges intelligencia lesz a következő fejlődési lépcső az ember után? Ma még nem tudjuk, de az egészen biztos, hogy mind egyéni, mind társadalmi szinten új biztonsági modelleket kell kidolgozni, hiszen a homo sapiens számára a kibertéri veszélyek nem ismertek, nincsenek évtízezredes reflexei a védekezésre. A kiberbiztonság tehát egy új, egész társadalmat átható diszciplína, amely építkezhet a múltból, de egészen biztosan újszerű megoldásokkal kell dolgoznia. (...) A kötetben először bemutatom azt a digitális ökoszisztémát, amelyben jelenleg élünk, kiemelve ezek kibertéri függőségeit, veszélyeit. Ezután áttekintem a digitális függőség kérdéskörét, rámutatva a nagyhatalmak elmúlt évtizedekben végrehajtott lépéseire, amelyek egyrészt hozzájárultak az információs társadalmak létrejöttéhez, másrészt viszont geopolitikai szintre emelték a kibertér uralmának kérdését. A harmadik fejezetben a hackercsoportok bevonását ismertetem a kiberhadviselésbe. Bár a választott téma túl szűknek hathat, mégis érdekes ezen keresztül megfigyelni, történelmileg hogyan váltak az internet „szabadságharcosai”, az állami elnyomás ellen küzdő civilek az egyes kormányzatok eszközeivé. Az emberiség érdeke azonban azt kívánja, hogy a civilek védettek legyenek, a háborúkat elkerüljük, és a nagyhatalmak a diplomácia eszközével rendezzék vitáikat. Erre adna lehetőséget a kiberdiplomácia széleskörű alkalmazása, melynek kereteit és nemzetközi jogi hátterét, értelmezését a negyedik fejezet mutatja be. A negyedik ipari forradalom társadalmának biztonságát pedig a kiegyensúlyozott nemzetközi kapcsolatok mellett a kiberbiztonsági innováció eredményeképp létrejövő új termékek és szolgáltatások garantálhatnák, amelynek lehetőségeit az ötödik fejezet ismerteti. (...) A hatodik fejezetet ezeket kiegészítendő írtam, bemutatva 2022-es gondolataimat mindazzal kapcsolatban, ami a kibertér közeli jövőjére vonatkozik. A kutató felelőssége objektíven bemutatni múltbéli tapasztalatait, és ebből következtetni a jövőre. Bízom benne, hogy ezzel az összefoglalóval egy kicsit én is hozzá tudok járulni a biztonságosabb, élhetőbb kibertér létrehozásához.” Budapest, 2022. október 2. Dr. Krasznay Csaba