Régi magyar világjárók

Description

A XVI-XVII. századi erdélyi követek és diplomaták neve latinul orator, azaz szónok, vagy pedig íródeák, egyszerűen deák volt. A török szultánok fogadó palotáját "kapu"-nak nevezték (a török kapu magyarul is kapu), a szultán ebben tartott "kapu"-t, vagyis ünnepélyes fogadást. A kapu neve latinul porta, a szultáni követfogadó kapué: "fényes porta". A szultánhoz küldött erdélyi fejedelmi követek neve ezért volt "portai íródeák", illetőleg "erdélyi deák a fényes portánál". Titkáraikat secretariusnak, azaz titoknoknak hívták.Számos "portai deák" írt útinaplót. Ezek az írások részben követi jelentések (aide mémoriale), részben egyéni naplók (diarium) voltak.A török hódoltság alatti Magyarországtól 1541-ben elszakadt Erdélyben a XVII. század elejétől kezdve egészen az 1840-es évekig tart az utazási kedv és az útinaplóírás divatja. Erdély függetlensége önálló diplomáciai kapcsolatokat teremtett Nyugat-Európával és a török Kelettel is. Erdély diplomatái - az íródeákok - bejárták az egész világot, s megírták azt, amit láttak.