Epikurosz levelei

Description

Amit az olvasó a magyar tolmácsolok kísérő tanulmányaiból kiérezhet, az nem Epikurosz szélcsendes tengerének átlátszó nyugalma - ezt magukból a szövegekből kell merítenie -, hanem a humanistáknak 1944-ben talán érthető izgalma: hogy legalább azt a lehetőséget nyújtsák a lelkek békéjének, amely a reájuk bízott nagy hagyományokban rejlik. A született sztoikusoknak a Stoa békéjét, az epikureizmusra hajlandóknak azét az Epikuroszét, aki a lét, a puszta lét örömének érdekében tanácsolta: élj kenyéren és vízen. Mert öröm a fájdalomtalanság és nincs olyan bőséges lakoma, amely fölérne a csömör hiányával. Válaszd minden körülmények között azt az álláspontot, amellyel a legkevesebb kín jár. Erre figyelmeztet Epikurosz s erre tolmácsolóinak izgatott hangja: a puszta lét utolsó örömét is elveszíted, ha nem állsz határozottan e mellé az öröm mellé, ha nem hatolsz le hozzá, mint a magadban hordozott boldogság szigetére, ha mentséget találsz kínra és kínokozásra. És akik az arénában, a vadállatok karmai közt találták meg a boldogságukat? Ha megtalálták, igazuk volt s velük nekem is igazam volt - mondaná Epikurosz. Walter Pater Marius The Epicurean-jai, amely a Kert pogány, bölcsességét a katakombák hangulatával elegyíti, nem méltatlanul tartozik belé az európai epikureizmus történetébe. Egy lehetősége a nemes és bölcs emberségnek. S éppen, mert annyiban és oly sokszorosan csalatkoztunk, nem szabad egyébről sem - erről sem megfeledkeznünk. (Kerényi Károly)